Thomas, called Didymus, one of the Twelve, was not with them when Jesus came. So the other disciples said to him, "We have seen the Lord." But he said to them, "Unless I see the mark of the nails in his hands and put my finger into the nailmarks and put my hand into his side, I will not believe." Now a week later his disciples were again inside and Thomas was with them. Jesus came, although the doors were locked, and stood in their midst and said, "Peace be with you." Then he said to Thomas, "Put your finger here and see my hands, and bring your hand and put it into my side, and do not be unbelieving, but believe."

Thomas answered and said to him, "My Lord and my God!" Jesus said to him, "Have you come to believe because you have seen me? Blessed are those who have not seen and have believed." Now Jesus did many other signs in the presence of (his) disciples that are not written in this book. But these are written that you may (come to) believe that Jesus is the Messiah, the Son of God, and that through this belief you may have life in his name.

Jn 20:26-31

Human beings are strange creatures. Many are deaf both to God’s word and to the evidence before their eyes that suffering and sickness are sin’s product. They say, „If there were a God, he would halt the suffering and sickness, and do some tremendous deed.” When told he did such a deed, that he raised Jesus from the dead to be our life, they say, „I don’t believe it!”

„The ressurection,” says St. Augustine, „is God’s supreme and wholly marvelous work.” It is so marvelous that Thomas the Apostle didn’t belive at first, either. But in accord with the saying that „Freedom is nothing but a chance to be better,” he changed his mind. And what a change! He soared up to the clearest profession of the Godhood of Jesus found in the Bible: „ My lord and my God.”

Thomas the Apostle came close to illustrating how members of the family of the Church can drift apart, and even fall away. His absence from the assembly when Jesus came on Easter struck his faith a terrible blow. All were anguished at being divided on that most basic touchstone of faith, the resurrection.

Does not absence from the assemly at Sunday Mass lead to like problems? The habitually absent fail to grow in faith with the rest. They fail to meet the risen Jesus in the Mass and the Eucharist. How can it not happen, when  instead of breaking the bread of heaven together, they break God’s commandment to keep holy the Sunday. Thomas was absent one Sunday, and his loss almost overwhelmed him.

My Dear Friends in Christ! Let us be present with our fellow believers every Sunday, to say, with Thomas, to the risen Jesus, „My Lord and my God.” He the living Jesus wishes and gives you trully Happy Easter Holidays!

Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: "Békesség nektek!"

Aztán Tamáshoz fordult: "Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!" Tamás fölkiáltott: "Én Uram, és Istenem!" Jézus csak ennyit mondott: "Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek." Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.

Ján. 20, 26-31.

Furcsa teremtmény az ember. A legtöbb szinte süket és nem hajlandó meghallani Isten szavát vagy elismerni, hogy a szenvedések és a bajok a bűn következményei.  A maguk módján hisznek ők, azt mondván, hogy: ha lenne Isten, akkor nem engedné meg a szenvedést, a rosszat és valami igazán nagy csodát tenne. Amikor pedig ilyet tesz, avagy tett, mint Jézus föltámadása akkor egyszerűen így válaszol: Én ezt nem hiszem el.

Szt. Ágoston írta:  „A föltámadás Isten legfőbb és legcsodásabb tette.” Annyira csodálatos, hogy Tamás apostol sem hiszi el először, de mint tudjuk a szabadság lehetőség a jobbra, így Ő él is ezzel a lehetőséggel.  Lelkesedésében a Szentírás legszebb hitvallására fakad: „Én Uram én Istenem!”

Tamás apostol a legszebb példája annak, ahogyan a keresztény ember eltávolodhat a templom közösségétől. Húsvétkor Jézus megjelent az apostolok közösségének, de Tamás nincs velük. Ez a távollét nagy veszteséget jelent nemcsak az Ő hitére, de fájdalmas szakadást okoz az apostolok közös hitében, a föltámadás közös megvallásában.

A vasárnapi Szentmisékről való elmaradozás hasonló gondokat teremt, hiszen a rendszeresen hiányzó elmarad a többiektől a hitben való előrehaladásban. Ők nem találkoznak a föltámadt Jézussal az Oltáriszentségben, hiszen a kenyérszegés helyett Isten parancsát szegik meg amikor a vasárnapot nem Szentmisével szentelik meg.  Tamás apostol csak egy vasárnap hiányzott és ez majdnem végzetes lett. Testvéreim, szeretném, ha minden vasárnap közösen együtt mondhatnánk el Tamás apostollal: Én Uram, én Istenem.

Ő, az élő Jézus kíván és ad nektek igazán áldott Húsvéti ünnepeket!